A drogokról általában

Ide föltettem egy kis írást a drogokról, ami ugye kishazámkban sajna nem elhanyagolható téma...
 
 

Először is hangsúlyozni szeretném, hogy senkit sem akarok se rá-, se lebeszélni az ismertetésre kerülő anyagok használatáról. Mindazonáltal úgy érzem, hogy egy magát érettnek mondó embernek ismernie kell ezeket a szereket, és azután már felelőséggel dönthet esetleges kipróbálásukról illetve elutasításukról. Fontosnak tartom
azt is, hogy ne vegyük egy kalap alá például a marihuánát a heroinnal, hiszen ma sokaknak a számos kábítószer egyetlen kategóriát jelent. Ezek az emberek aztán kiválóan nyilatkoznak a tévében hülyeségeket, miközben fogalmuk sincs arról, hogy mekkora különbség van az egyes drogok között. Na jól van,lássuk a lényeget. A
mostani első részben - nélkülözve bármiféle rendszert - az LSD-ről.

LSD: Lysergic-acid-dyathelamid. Ez egy jó bonyolult szerves sav, a lizergsav vegyülete. Maga az LSD a CNS-re hat (CNS = központi idegrendszer). Extrém kis adagokban is hatásos: az anyag hallucinogén hatásának felfedezője
- egy amerikai professzor, aki később egyetemistákon próbálta ki a szert (ő jó csávó volt, nem úgy mint Dr. Deutálom Mermegszívatott) - például a körme alá bekerült, vacsorakészítésnél kioldódott anyagmorzsáktól élte át az első "utazást". Számokban kifejezve a teljes dózis 300 mikrogramm - ez egy 24 órás élményre jogosítja fel a
júzert (hi Ts.!). Emiatt a tulajdonsága miatt - mármint hogy kevés kell belőle - az LSD nagyon könnyen csempészhető. Ez aztán oda vezet, hogy általában árusítása a maffia kezében van, ami igen nyerő, ugyanis a maffia régi jó szokásánál fogva szépen ráver azokra, akik rossz anyagot terjesztenek.

Az "utazás", vagy másképpen a "trip" egy rendkívül érdekes dolog, és más pszichedelikumok esetén is hasonlóképpen játszódik le. Az általában orális bevétel után kb. háromnegyed órával az alany körül lassan megváltoznak a dolgok. A tárgyak átalakulnak, elfolynak, egyes jellegzetes tulajdonságuk kiemelkedik.

A színeknek szaguk, ízük lesz. A júzer mintha lelassulna: a kérdésekre lassan válaszol, hirtelen hangulatváltozások vesznek rajta erőt. Gyakran máskor elképzelhetetlen harmóniát érez, nem tudja megkülönböztetni saját énjét a külvilágtól. Különféle hallucinációkat él át, először csukott, majd nyitott szemmel is. Ez utóbbiak gyakran a valós világgal egybeolvadva jelentkeznek. A dolgok nagy részét a tudatalatti produkálja. A megélt utazás olyan nagy élményt jelenthet és olyan perspektívákat nyithat, ami miatt az USA-ban régebben alkoholisták kezelésére is használták. Emellett talán sokak számára ismerősen hangozhat a hippikorszakból származó "tudattágítás" kifejezés is...

Az LSD az a szer, amire talán a legnehezebb rászokni. Ennek több oka is van. Az egyik  az, hogy a hatás időtartama igen hosszú és mivel közben az agy "letiltja" az alvást, használat után az ember egyből ágynak esik: ergo nem tudja magát újra belőni. Ráadásul a szervezet azonnal rááll a vérben keringő "méregre", ami azt jellenti, hogy
néhány napig az új adag - dózistól függetlenül - egyszerűen hatástalan.

"Na de akkó' meg mé' nem mérik a bótban kilóra?" - kérdezhetnétek. Hát ennek több oka is van. (Mármint amellett, hogy az ital- és cigigyártó cégeknek mekkora a gazdasági és ezáltal politikai súlya.) Először is az LSD az arra hajlamos egyéneknél és a gyakori felhasználóknál néha irreverzíbilis pszichózist okozhat. Ez aztán egy mókás
dolog, főleg ha valaki a hátralévő életét csöndes őrültként éli le egy diliházban, a megálmodott világba való visszatérés legkisebb reménye nélkül. (Hű, de megindító szentensz.) Aztán ugye ott van a "bad trip" lehetősége is. A hallucinációk ugyanis erősen függnek az aktuális lelkiállapottól, az meg érdekes dolgokat eredményezhet, ha valaki 2 órát tölt a pokolban, miközben közgáz előadáson van. Ha pedig éppen madárnak hiszi magát a 18-adikon, az főleg jó. A rászokás veszélye meg még így is fennáll - ez mégiscsak egy kábítószer, márpedig van aki a pilótakekszre is rá tud szokni.

A beszerzés. Nálunk általában bélyeg vagy kapszula formában árulják az "ACID"-et. A kapszula (illetve valami olyasmi, csak béna vagyok és nem tudok rá jobb szót) verzió jobb, mert izmosabb benne az anyag. Ezt fel szokás vízben oldani a könnyebb adagolhatóság végett - nehéz késsel egy milligrammot ötfelé osztani. A bélyeg
legtöbbször igen silány, mert negyedelik, meg keverik minden szarral - ennek persze megvan az az "előnye", hogy rövidebb a hatás és gyengébb. Persze így a veszély is kisebb.

Itt még megjegyezném, hogy egy furcsa mellékhatásként jelentkezhet az ún. flashback-jelenség. Ez abból áll, hogy nem drogos hatás alatt az ember "visszakerül" rövid időre az utazásába - ez aztán lehet kellemes vagy ijesztő élmény.

Végezetül az elkészítés. Ezt nem részletezném, mert még valaki rám ver a lánccal, de azt elárulom, hogy egyáltalán nem bonyolult. Elég hozzá egy-két bizonyos fajta alkohol, némi virágmag meg egy kotli, aztán hadd szóljon. (Bővebben lásd "Anarchists' Cookbook" by Jolly Roger.)

Na jól van, már én is unom. Ha valami kérdésetek vagy bajotok van, akkor azt továbbítsátok a szerkesztőségbe. Legközelebb nem tudom miről lesz szó, de nem is érdekel. Mindenesetre ha rajtam múlik, lesz még soksoksok rész.
 


 
 

Másrészt. Ezek az információk, amiket én itt prezentálok, elég veszélyesek. Ha valakinek emiatt fájna a feje, az felejtse el, ugyanis minden, amit én itt leírtam, elérhető legálisan - mind a hálózaton, mind könyvtárakon át. Free information spreading rules. MARIHUÁNA, CANNABIS, FŰ

Az igazi marihuána végül is nem más, mint az indiai kender (cannabis) női egyedein található felső levelek szárítmánya. Ezt a delikvens szépen cigibe csavarja ("joint"), aztán jól elszíja. A hatás - ahogy azt egy valaha volt kollégám megfogalmazta - "..olyan, mint egy berúgás, csak a másik irányba forog a világ". A helyzet persze ennél
bonyolultabb. Egy füves cigi - mert azért mi így ismerjük - azért színvonalasabb, mint az alkohol. De menjünk szépen sorjában!

Először is a kender növény. Fontos, hogy ez nem azonos a nálunk is elterjedt, sokaknál allergiás reakciókat kiváltó vadkenderrel. Ez a gyom is tartalmaz némi THC-t (lásd később), de - eltekintve néhány kivételtől - inkább csak dúsítva használható. Mindenfajta kenderre jellemző ugyanis a nagy víz- és napfényigény - ez pedig mifelénk nem igen jön össze. Az ismeretlen anyagot célszerű először kipróbálni (megjegyzem egy nyugati árusnál természetes, hogy próbát ad, míg ugye nálunk...) és ha nem oké, akkor legjobb hasissá konvertálni. Ez egyébként abból áll, hogy etilalkoholban kiáztatjuk a már megtisztított levelekből a gyantát (lásd hasis). Az alapanyag lehet friss vagy szárított és nem is muszáj a levelekre korlátozódnia.

A fű akkor nevezhető jónak, ha THC tartalma legalább 1%. Fontos, hogy csak női egyedeket használjunk, ugyanis a hím növény ellenanyagokat tartalmaz (vö. tetra-hidro-canabinol és tetra-hidro-canabidol).  A THC-t ál-pszichedelikumnak is szokták nevezni, mivel nagy mennyiségben tipikus hallucinogén reakciókat
mutat. Normál adagnál (már akinek ez a normál...) a hatás más. Jellemző az enyhe eufória, elnyújtott tér- és időérzék, tagok súlyérzetének megszűnése, nyugalom, "gumicipő"-effektus, feldobottság, stb. Sokan szívják szeretkezés előtt, mert az alkoholhoz hasonlóan oldja a gátlásokat és ráadásul így az aktus ideje is hosszabbnak tűnik. A marihuána-füst N2O-t is tartalmaz (lásd következő rész).

A hasis hatóanyaga szintén a THC, de töményebb formában. Ez azért van, mert itt a leveleket borító gyantát (ami a legpotensebb) gyűjtik össze. (Megjegyzem, az ötlet az indiaiaktól származik - ők csarasz-nak hívták.) Az eredmény egy barnás-feketés - egyébként a nyersópiumhoz hasonlító állagú - massza, magyarul takony. Ezt dohánnyal keverve szokás szívni, de tőlem kőrisbogárszarba is rakhatjátok. A dózis eléggé változó, normál esetben egy gramm, de attól függ... A túladagolás 3 grammnál jelentkezik, ez már mérgezésnek számít. Közte persze van minden, pl. levertség, kábaság, 2.6 grammnál hallucinációk, stb. Lehet kísérletezni.

A hasis hatásai gyakorlatilag tök ugyanazok mint a marihuánáéi, csak erősebben és markánsabban jelentkeznek. Ez részben azért van, mart az ember ilyenkor általában több THC-t szív be - jobb és töményebb az anyag. Megjegyzendő, hogy dependencia kialakulásának veszélye ezért kicsit nagyobb is.

Végezetül egy apróság. A különféle drogokra jellemző az ún. tolerancia, vagyis hogy mennyire kell növelni az adagok mennyiségét ugyanahhoz a hatáshoz. Ebben az a rossz, hogy egy idő után az ember túladagolja magát, ótán akkor koheu. Nos, a THC toleranciája negatív. Ez de facto azt jelenti, hogy míg elsőre rámegy a havi kajapénzed
egy kis füvezésre, addig másodjára már a szagától beficcen a zsibi.
 
 
 
 

The Drug's been Stored
 

Hogy mik is azok a "kemény" drogok, arról még a mai napig sem sikerült megegyezniük az okosoknak. Van, aki azt mondja, hogy minden drog kemény - ebben az esetben viszont a kávézók is drogosok lennének. Mások a fizikai függőséget okozó szereket sorolják ide - ezzel együtt tehát az alkoholt is, míg kihagyják az LSD-t. A "komoly" kábszeresek ellenben viszonylag egyetértenek abban, hogy a választó- vonal az ópiátszármazékoknál húzó- dik. Nem is csoda, hogy aki sokfajta kábítószert kipróbál, az előbb-utóbb itt állapodik meg. Most hát ezekről lesz szó, bár  megjegyezném, hogy én szívem szerint egy-két anyagot - főleg az előző részből - még azért ide sorolnék.
Az ópiumot már a mittudomén melyik rohadt ősi kultúra is ismerte, hiszen a régészek (gy.k. Indiana Jones) találtak kőbe vésett mákábrázo- lásokat. Az ópium végül is nem más, mint a mák gubójából kifolyó tejszerű lé megszilárdulva (lásd fika). Ez így egy az egyben "fogyasztható" (ópium- pipa, ugye). Persze az okos emberek hamar rájöttek, hogy ebben a (hasisnál már leírt állagú) trutyiban ezer minden van - leginkább különféle alkaloidák, melyek egy részét a gyógyszeripar is felhasználja. Ilyen például a kodein és a narkotin. Ami persze igazán üt, az a morfium. Ezt még ma is használják, leginkább igen erős fájdalmak csillapítására, még a gyógyszertárban is lehet kapni, igaz ugyan, hogy csak receptre. (Pl. hamisra, de ez további megfontolásokat is
szükségessé tesz...)

Más, szintén okos emberek aztán elkezdtek dolgokat összeönteni, mígnem hirtelen ott állt előttük A kábítószer, a diacetil-morfin, vagyis a Heroin. (Hősnő.) Fehér por alakjában árulják (nálunk pl. a Nyugatinál), ezt desztillált vízben kell feloldani. Az ár igen változó, a minőség még inkább, ami miatt a pontos adagolás szinte lehetetlen.
Rossz (hatástalan) anyag nem, vagy szinte sohasem kapható, erre vigyáznak a felsőbb elosztók. A termelőtől a drog közel tíz lépésben kerül az utcára, közben hússzorosára drágul. Az egyes szinteknek mind megvan a saját nevük, pl. connection, importer, dealer, yunkie, stb. Ők nem csak a saját hasznukat rakják rá az árura, hanem folyamatosan hígítják is, mígnem a felhasználóhoz a 80%-os anyagból 1%-os szemét jut.

A heroin az a drog, ami biztosan (és ez a szó fontos, gondoljunk csak egy félresikerült LSD-utazásra) a legnagyobb élményt nyújtja. Belövés után azonnal hat: az előidézett "flash"-t sokan agyi orgazmusnak hívják, annyira jó. (A heroinisták nem is élnek nemi életet, ami meglátszik szlengjükön is: szavaik többsége, mint pl. a tű beszúrására
használt kifejezés a szexuális szlengből lett átvéve.) A pár perces hatás alatt a júzer megtapasztalja a végtelen gyönyört, örömöt és időt, mentesülve minden gondtól - a flash-nél jobb szót nem tudok erre. A hallucinációk ritkák és általában csak vizuálisak, fekete- fehérek. A második adag már szinte biztos rászokást eredményez - valójában
aki másodjára próbálja, az már valószínűleg elsőre rászokott. A pszichikai függőséget hamar követi a fizikai. Az adagokat folyamatosan növelni kell. Az egyént lassan már csak a drog érdekli és ezért mindenre képes. A kis közösségekben általában egy tűvel lövik be magukat, ezzel is jelezve az összetartozást. A heroi- nisták keze a rossz
szúrásoktól és a sterilizálatlan tűtől dagadt, kékes, sebes. A vénából felszívott vér (ugye láttátok a Pulp Fiction-t?) mindenfajta betegséget (AIDS!) elterjeszt. Körülbelül egy év után aztán eljön az aranylövés ideje: ez az az adag, ami már halálos. Itt megjegyezném, hogy létezik egy másfajta, egyébként kevésbé drasztikus adagolás, ahol is a szert felmelegítik, és a felszálló füstöt beszívják. Mivel a füst nem irányítható, ezért a folyamat igen nevetséges: tudniillik nem könnyű egy tekergőző füstkígyót összetekert, orrba dugott, szívószál formájú papírtekerccsel levadászni. A kínaiak erre a műveletre tudnak is egy-két jó poénos beszólást...

Természetesen nem a heroin az egyetlen ópiát, hiszen használnak mákteát, morfiumot, szintetikus heroint is (ez utóbbi a ma ismert legerősebb drog), azonban ezek alapjában véve mind nagyon hasonlóak. A kevésbé drasztikus formákra is jellemző, hogy növelik a munkakedvet, munkabírást és az önbecsülést, valamint megnyugtat- nak, csökkentik pl. a magányosság érzését, stb. Én azért mégiscsak azt tanácsolom: soha ne nyújtsátok oda a karotokat egy drogos fecskendőnek - hacsak nem öngyilkosok akartok lenni, mert arra ez a szer a legalkal- masabb.

Na szóval ez a heroin, és ez az a tipikus kép is, ami mára a drogok általános példájává vált. Szerencsére ti már tudjátok, hogy az igazság egy kicsit azért bonyolultabb.
 
 

Közeleg lassan - nem eléggé - a vizsgaidőszak, éjszakába nyúló tanulásokkal tarkítva. Ebből az alkalomból - némi rendszert víve a dologba - a stimulánsokról lesz szó.

Némi megerőltetés útján (gyk. egy telefon) sikerült újra bepulloznom a "Drugs and Therapy" című könyvet, így most már némileg tudományosabban bírok majd a dolgokhoz hozzáugatni. Örvendjetek. A stimulánsok - stimulálnak. Azt hiszem, ennél több magyarázat nem igen kell, mindenki érti, miről van szó: a vérnyomás felmegy,
éberség befigyel, stb. Először a legelterjedtebb, de egyben leggyengébb  stimulánsokról, az ún. xanthin-származékokról szólnék. Ezek számos növényben megtalálhatók szerte a Földön.

A koffein a legpotensebb a három ismertetésre kerülő anyag közül - már legalábbis a CNS stimuláció erősségét tekintve. Viszonylag veszélytelen anyag, isszuk is a kávét, mint az állat, habár köztudott, hogy idegességet, fokozott szívinfarktus- és rákveszélyt könyvelhetnek el maguknak a használók. Pozitívnak tekinthető hatása a
fokozott éberség, megnőtt munkavégzési- és intellektuális képesség. A klinikai dózis 100-250 mg, ennyi van egy csésze erős kávéban, meg mittudomén mennyi kólában is.

A teofilin leginkább a teafűben található, némi koffeinnel körítve, nagyjából ahhoz is hasonló. Érdekes, hogy nem annyira vesszük észre magunkon a hatását, pedig az izmokat, véredényeket erőteljesen b*sztatja. A theobromine a kakaóban, csokiban található, szintén koffeinnel együtt. Hatása a két említett matéria között áll, csak valamivel gyengébb.

De nézzünk valami komolyat! Az amfetamin egy extrapotens stimuláns, számos alfaja van, mint például a metamfetamin (desoxyn), "magyarul" a speed. Hozzá hasonló még a benzedrin (peache, benny, heart), és a dexedrin (orange, football, co-pilot). Ezek jó veszélyes anyagok. A tipikus "mellékhatás": remegés, nyugtalanság, mozgásigény, alvászavar. Ezek mellet az alany eufóriát, önbizalomnövekedést, jókedvet és
koncentráció-képességének növekedését észleli. Az alvásigény lecsökken, esetleg megszűnik. A fizikai és mentális képességek általánosan növekednek. Az amfetamin veszélye leginkább nem esetleges túladagolásában, mint inkább a kiváltott hiperaktivitásban keresendő. Sztereotipikus viselkedés, úgymint dolgok összekeverése és újrarendezése (quick-sort?), eszközök szétszedése (QPA-effektus?), cselekménysorozatok ismételgetése ("Hagyjátok a fiút, inkább fizetek egy sört!"), dagályos beszéd gyakori. A memória fellazul, a júzer paranoiás, brutálisan és érzéketlenül erőszakossá válhat. A hosszabb használat pszichotikus, skizofrénia és depresszió keverékének látszó viselkedést eredményezhet. Menő még az intravénás belövés is. Ezt "flash"-nek vagy inkább "rush"-nak nevezik. (Olyat is hallottam már, hogy "amphetamine-run".) Ez gyakran összetört gyógyszer feloldását és beinjekciózását jelenti - öeee... A függőség ilyenkor hamar, és erősen jelentkezik, nagy visszaesési százalékkal egyetemben. A hatás gyakorlatilag majdnem ugyanolyan, mint a heroinnál, csak mondjuk egy heroinista nem fog soha az utcán rohangálva tombolni. Ha az amfetamint kokainnal keverik (atya ég, na EZT megnézném magamnak), akkor az a "speed ball" -, aki ismeri a játékot, el tudja képzelni, milyen lehet a szer.

Na, most valami, amit szeretek: kokain! Az újságírók, politikusok, rock-sztárok, filmszínészek, elkényeztetett amcsi tinédzserek, és az arisztokraták drogja. Rulez - mondanám, ha infós volnék. A kokacserje levelét a peruiak már 5000 éve rágják, ily módon nyerve ki belőle a közel 2%-nyi hatóanyagot. Híres kokainista volt Freud és
Sherlock Holmes. Az USA-ba Columbián át jut, az utcán az amerikai filmekből jól ismert "coke", esetleg "snow", "gold dust", és "lady" néven találkozhatnak vele a szerencsések. Kinézetre fehér por (ezt nyalják be a TV-ben a menő hekusok - hát nem tudom, én nem merném...), gyakran prokainnal, lidokainnal, amfetaminnal és egyéb
dolgokkal keverik. Hatásának erőssége a xanthinok és az amfetamin-származékok között van. 10 mg-tól még csak elzsibbad a nyelv, 25 mg azonban már biztosan eufóriát okoz - igaz csak 5-15 percig. Veszélyességét leginkább a belövés útja határozza meg. Az orális adagolás viszonylag biztonságos, de ez hat a legkevésbé. A preferált szippantás már izmosabb, bár az orr-nyálkahártya perforációja egy kissé elkeserítő. Intravénásan még durvább, de úgy legalább szervi bántalmakat nem lehet szerezni. (Már ha tudsz jól szúrni.) A kokó elszívása (free-basing) a legveszélyesebb, ez már a crack, az új "rákfene".

Az utolsó stimuláns, amiről én még itt szót ejtek, az a nikotin. Cigi, pipa, tubák. Bagó. A leggyakrabban alkalmazott drog. Erről nem igen tudok semmi újat ugatni: faszán lehet tőle rákot kapni, ilyet is, olyat is. A nikotin egyébként egy kurva erős méreg, pár cigarettából kioldható annyi, hogy kinyuvaszthatnánk vele a Bill Gates-t. Én egyébként azért utálom leginkább, mert rohadt gyenge, tök alig van valami hatása, aztán mégis ezerrel nyomatják. Amit pedig kevesen tudnak: az általa okozott függőség jóval erősebb, mint akár a marihuana, akár az LSD esetében, és
ráadásul mind pszichikai, mind fizikai természetű. (Erről majd egyszer..) Az USA-ban évente 300.000 ember hal meg a dohányzás valamilyen következményeként.